Rókacsapda 1400x300x325mm

1400 mm hosszú, 2 ajtós rókacsapda szabadulásbiztos ajtózárási mechanikával. Mérténél fogva kifejlett és fiatal róka befogására egyaránt használható.

Az 1400mm hosszú rókacsapda főbb jellemzői:

• rendkívül erős, ponthegesztett acélrácsból készült
• elektrosztatikus porfestéssel készült bevonattal rendelkezik, mely bevonat sokkal tartósabb és ellenállóbb, mint az oldószeres festés
• biztos ajtózárási mechanika az önszabadulás megakadályozására
• egyszerűen használható ládacsapda
• elsősorban rókakölyök befogására javasolt
• kedvező ár

A rókacsapda működése

A csapda közepén egy csalitálca található, rajta két ún. csalihoroggal. A csalitálca taposólemezként is funkcionál. A csalétket a csalitálcára, a csalihorogra tűzve vagy a tálca fölé-mellé kell elhelyezni. A csali megszerzése közben a róka a csalitálcát megmozdítva működésbe hozza a csapda fogó mechanizmusát, így a csapda ajtói egy-egy tengelyen lebillenve bezáródnak és a róka fogságba esik. A befogás közben a róka sérülést nem szenved.

Íme egy videó, melyen a rókacsapdával történt fogás pillanata látható:

Miért ajánljuk ez a rókacsapdát?

→ Ez a csapda 3 mm-es huzalvastagságú ponthegesztett acélrácsból készült, amely jóval erősebb a legtöbb forgalomban lévő rókacsapda anyagánál.

→ Ez a csapda körben, azaz oldalt-felül és alul is (!) rácsból készült – ez nagyon fontos!
Egyes csapdák alját tömör lemezből készítik, ami előnytelen megoldás, mert a használat közben a csapdába természetes úton bekerülő por és nedvesség (eső, pára harmat) valamint a csalimaradék, esetleg a befogott állatról származó szőr stb. gusztustalan, nyákos, szagos elegyet képez, melyet a fertőzésveszély miatt folyamatosan takarítani kell. A komoly gyártók tisztában vannak ezzel, így a minőségi gyártmányok alsó, talajra kerülő felületét is rács anyagból készítik el, ahogy ezt a csapdát is.

A rácsból készült alj előnye, hogy a csapda tulajdonképpen öntisztul azáltal, hogy az előzőekben említett, elkerülhetetlenül képződő szennyeződés a talaj felé távozik.

→ Kevesen gondolnak rá, pedig nagyon fontos, hogy csapda ajtajának oly módon kell záródni, hogy képes legyen megakadályozni az állat önszabadítását, önszabadulását. Kevés bosszantóbb dolog van annál, mint amikor a befogott állat a csapda hibájából kiszökik. A régebbi csapdák esetében az ajtók rögzítését, zárva tartását egy U alakhoz hasonló támasztó füllel oldották meg, ami egy régi, idejétmúlt, "diszkont" megoldás. Ennek a mechanikának az a hátránya, hogy a róka az ajtót belülről mozgatva előbb-utóbb képes lehet az ajtót felnyomni és elszökni.

Mindezt elkerülendő, ennek a csapdának a zárása úgy történik, hogy az ajtók lecsapódásával egy időben egy rúd zuhan keresztben az ajtók elé, mely rúd a fotón látható hullám alakú kiképzés miatt nem tud felfelé mozdulni, így az ajtó a róka számára kinyithatatlan.

A róka csapdázásához használatos csalik, csalétkek

Mint ismeretes, a róka az élő állatokon kívül az elhulottakat is elfogyasztja. Ennek tekintetében tulajdonképpen bármilyen húsfélével meg lehet próbálni a csalizást. Ha van rá mód, a füstölt hal illetve az olajos hal, mint illatos csalétek a tapasztalatok szerint különösen vonzó a rókák számára.

Érdemes kipróbálni az alábbi csalizási trükköt, melyet sokan használnak eredményesen: egy kisebb, maréknyi méretű tömlőt kell készíteni tetszőleges laza szövésű anyagból, például az ismert uborkás illetve burgonyás zsákból, majd a csalétket (pl. száraz kutyatápot) a tömlőbe téve kell felkötni-belógatni a csalitálca fölé. Amint a róka ráharap, a hegyes szemfogai beleakadnak a tömlőbe, így elengedni sem tudja, azaz mindenképpen működésbe hozza a csapdát.

Tippek a rókacsapda álcázásához

A csapda álcázása nem feltétlenül szükséges, de jelentősen növeli a fogási esélyeket. Az álcázás lényege az, hogy a felkínált csalétket minél természetesebb (természetesebbnek ható) környezetben kínáljuk fel az óvatos róka számára.
Ha van rá mód, célszerű 1-2 lapát homokot vagy apróbb kavicsot a talajra dobni, majd enyhén lefelé nyomva és jobbra-balra mozgatva, 1-2 cm mélyen belesüllyeszteni a csapdát. Ezzel azt érjük el, hogy a róka természetes talajon mozogva közelítheti meg a csalétket. Egyszerű próbával érdemes meggyőződni arról, hogy az elkészített aljzat a csalitálca szabad mozgását nem akadályozza.
Érdemes lehet továbbá a csapdát kívülről is álcázni: szénával, avarral, gallyakkal vagy más, az adott időszakban fellelhető természetes anyaggal elfedni. Ügyelni kell arra, hogy az elkészített álca a fogó mechanika szabad működését ne gátolja.